Mi a meditáció?

2010-06-10T07:51:00.000-07:00

Mi a meditáció?

A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Első szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetővé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmező távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul samatá-nak, tibetiül siné-nek hívják. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk „laboratóriumi körülményei” között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlődésünk első lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja.

A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki.

Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás.

Alapfogalmak

2010-05-25T09:24:00.000-07:00

Mit tanít a Buddha?

Buddha mindenki számára érthetõ, s az életben kiválóan használható magyarázatokat ad arról, hogy mi a végsõ valóság, és mi az, ami feltételekhez kötött. Ezek megértésével tartós boldogságot tapasztalhatunk. A buddhizmus nem ismer dogmákat, sõt bátorít, hogy tegyünk fel kérdéseket. A megértett információ a megfelelõ meditációkon keresztül saját tapasztalattá válik, a kiegészítõ módszerek pedig megszilárdítják az elért tudatszinteket. Buddha tanításainak célja, hogy teljesen megvalósítsuk a test, a beszéd és a tudat bennünk rejlõ lehetõségeit.

Ki volt Buddha?

Buddha 2560 évvel ezelõtt Indiában, egy magasan fejlett kultúrában született királyi család sarjaként. A fiatal herceg rendkívül kiváltságos körülmények között nõtt fel, és egészen 29 éves koráig csak örömben volt része. Amikor életében elõször elhagyta palotáját, belsõ világa fenekestül felfordult. Három egymást követõ napon látott egy nagyon beteg embert, egy nagyon öreget és egy halottat. Mélyen összezavarodott amikor szembesült a betegség, öregség és halál elkerülhetetlenségével, és minden dolog mulandóságával.

Másnap reggel, egy mély meditáció állapotában idõzõ jógi mellett haladt el, és tudatuk találkozott. Ennek az inspirációnak a hatására elhagyta otthonát és családját, és az országban vándorolva olyan tanítások után kutatott, melyekkel felülkerekedhet a halálon és a szenvedésen. Számos tanítóktól kapott tanításokat, de egyikük sem volt képes elvezetni õt végsõ céljához. Maga fejezte be az utat: 35 évesen, hat év mély meditáció után felismerte a tudat valódi természetét és így elérte a megvilágosodást. Ráébredt minden dolgok lényegére: a mindentudó térre, amely mindent lehetõvé tesz; ragyogó tisztaságára, mely játékosan fejezi ki a tudat gazdagságát; és határtalan szeretetére, mely semmit sem gátol. A elkövetkezõ 45 évben Buddha tehetséges tanítványok ezreinek tanította azokat a módszereket, amelyekkel a megvilágosodás elérhetõ.

Buddha tanításainak legjobb magyarázatát maga a Buddha adta. A tanításokat szanszkritül Dharmának, tibetiül Csönek hívják. Mindkettõ azt jelenti: "ahogy a dolgok vannak". Tehát a buddhizmust tekinthetjük úgy, mint eszközöket, amelyek lehetõvé teszik számunkra, hogy a dolgok úgy lássuk, ahogy valóban vannak - itt és most. A buddhizmusban nincsenek dogmák, és megengedi, hogy bármit megkérdõjelezzünk. Buddha tanításai a test, a beszéd és a tudat szabadságának teljes kifejlesztését célozzák.

Mik a buddhizmus alapvetõ pontjai?

Négy alapvetõ gondolat ad maradandó értelmet az életünknek. Az elsõ az, hogy értékeljük azt a nagyon ritka és csodálatos lehetõségünket, hogy találkozhatunk a megvilágosodott tanításokkal, képesek vagyunk használni õket, és tanulni belõlük. Minden lény boldog akar lenni és el akarja kerülni a szenvedést. Még a legkisebb hangya is messzire igyekszik mászni, hogy elkerülje a halált, és az emberek mindent megtesznek azért, hogy jól érezzék magukat. Tehát találkozásunk a maradandó boldogságot hozó tanításokkal rendkívül fontos

Ezután megértjük, hogy nem mindig áll majd rendelkezésünkre ez a lehetõség. Bármi, ami megszületett, meg fog halni, bármi, amit összeraktak, szét fog esni, és bármi, ami megjelent, el fog tunni. Az idõnk korlátozott. Az egészen bizonyos, hogy életünk véget fog érni, csak azt nem tudjuk, mikor. Tehát annak felismerése, hogy most megvan ez a lehetõségünk, és a tényleges szándék, hogy ezt ki is használjuk, szintén felbecsülhetetlenül értékes.

A harmadik dolog, amit megértünk, az az, hogy a világ okok és okozatok összefüggése, és jelenlegi tetteink, szavaink és gondolataink válnak majdani jövõnkké. Akár tudatában vagyunk, akár nem, minden, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk, benyomásokat hagy bennünk és a világban. Ezek a benyomások késõbb visszatérnek hozzánk. A negatív benyomások szenvedésként vagy kellemetlen szituációként jelennek meg, hacsak nem használunk meditációs "technikákat", amelyek eltávolítják õket.

Végül rájövünk, hogy nincs is más lehetõség, mint használni a tanításokat. A megvilágosodás a legmagasabb szintu öröm. Nincs semmi kielégítõbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idõ, minden lény és minden irány egységének állapota. Hogyan is lehetnénk mások hasznára, ha magunk is zavarodottak vagyunk és szenvedünk?

Tehát ezen négy tényezõ megértése adja a buddhista gyakorlat és meditáció alapját. Ha viszont ragaszkodunk a hétköznapi értékekhez, nem tudjuk elkerülni a szenvedést. Ha továbbra is úgy gondolkodunk, hogy "Én vagyok a testem", vagy "Ezek a dolgok az enyémek", akkor az öregség, betegség, halál és a veszteség érzése rendkívül kellemetlen lesz számunkra. Senki nem kerülheti el a fájdalmat azt mondva, hogy "Ez a megvilágosodás dolog nekem túl komplikált", mert ha egyszer megszülettünk, meg is fogunk halni. Az életben nem lehet nagyobb cél, mint megtalálni azokat az el nem múló értékeket, amelyekkel legyõzhetjük a szenvedést és a halált. A megvilágosodás jelentõsége és haszna épp ezért felbecsülhetetlen saját magunk és mindenki más számára.

Filozófia, pszichológia vagy vallás?

A buddhizmust abból a szempontból tekinthetjük filozófiának, hogy tanításai teljes és logikus látásmódot adnak, de mégsem tekinthetõ csupán filozófiának. A filozófiák a szavak és gondolatok formális szintjén magyarázzák a dolgokat, míg Buddha tanításai az egyén teljességével dolgoznak. Bár mind a filozófiák, mind a buddhista gyakorlat elvezetnek a gondolkodás világosságához, csak az utóbbi vezet maradandó átalakuláshoz, mert az ad gyakorlatias kulcsot a mindennap tapasztalt külsõ és belsõ eseményekhez.

A buddhizmust sokan tekintik egyfajta pszichológiának, mert tanításai képesek megváltoztatni azok gyakorlóit. A különbözõ pszichológia iskolák abban próbálnak segíteni az embereknek, hogy ne legyenek a társadalom terhére, és hogy minél kevesebb személyes problémáik legyenek. Bár mind a pszichológia, mind a buddhizmus képes megváltoztatni az embereket, az utóbbi csak a már (mentálisan) egészségesekhez szól. Azt mondhatnánk, hogy a buddhizmus ott kezdõdik, ahol a pszichológia befejezõdik. A Gyémánt Út Buddhizmus attól a ponttól kezdve válik alkalmazhatóvá, amikor az emberek már stabilak, és amikor a teret már nem ijesztõnek, hanem örömtelinek tapasztalják. Errõl a szintrõl a tanítások határtalan bátorságot, örömöt és szeretetet fejlesztenek ki, melyek a tudat veleszületett gazdagsága.

Ha valaki a tanításokat a mindennapi életében alkalmazza, mély bizalma fog kifejlõdni abban, hogy minden helyzet jelentõségteljessé tehetõ, és fejlõdést hozhat. Ahogy egyre jobban ráébredünk a dolgok feltételektõl függõ természetére, a merev elképzelések széthullanak, és a test, beszéd és tudat tökéletes tulajdonsága természetesen jelennek meg. A gyakorlás végsõ eredménye - a teljes megvilágosodás vagy a Buddhaság állapota - túllépnek a filozófia és pszichológia intellektuális vagy terápiás céljain - ez a fogalmakat túlhaladó tökéletesség állapota.